Első posztomban szeretném bemutatni Izsevszk városát, ahol jelenleg élek, és amelyről az elkövetkező bejegyzések nagyrésze szólni fog.
A város Oroszország Urál környéki területén fekszik, Moszkvától kb. 1300 km-rel keletebbre, az Ural lábától még 400 km-rel nyugatabbra, Kazany és Perm között félúton. Izsevszk az Udmurt autonóm tagköztársaság fővárosa, gazdasági és kulturális központja. A várost 1760-ban Petr Ivanovics Suvalov alapította, mikor Elizabet cárnő engedélyével hozzáfogott a helyi vasmű felépítésének.
A város a dimbes-dombos udmurt tájban, az Izs és a Podborenka folyócskák találkozásánál, a valamikori Studenyi Kljucs falucska közelében létesült. A város fejlődését erősen befolyásolta a folyók vizének felduzzasztásával 1763-ra létrehozott 22 km2-es mesterséges tó, és az annak partjára települt nehézipari gyárak. A város fejlődése akkor indult el nagyobb ütemben, mikor 1807-ben Andrej Fedorovics Derjabin megalapította az izsevszki fegyvergyárat, ami hamar Warsó és a Fekete-tengeri admiralitás monopol beszállítójává vált. A szovjet korszak kezdetekor, 1921. június 10-én tették meg Izsevszket Udmurtia fővárosának, amit azóta is minden évben nagy ünnepséggel ünnepelnek. A fejlődés végső katalizátora a II. világháború volt, mikoris 1941-ben a veszélyezetett nyugati országrészből a védett belsőbb területekre, többek között Izsevszkbe, helyezték át a hadipari termelést. A város azóta is az itt készülő Kalashnyikov géppisztolyokról és az Izs márkanéven futó motor- személy- és tehergépjárművekről nevezetes. A titkos hadipari termelésnek köszönhetően Izsevszk és környéke, egészen a ’80-as évek végéig bekövetkezett politikai enyhülésig, elzárt terület volt és idegenek nem léphettek ide be. Napjainkra a város elérte a 630.000-es lélekszámot és területe a 10,2 km2-t.
Nemcsak a város fejlődésére, de a szerkezetére is meghatározó hatással bír a nehézipar. A tó déli partját körülölelő ipari negyed és a vasút szinte kettévágja a várost. A tó nyugati partjától az Udmurt utcáig húzódó belvárosból például elég nehezen megközelíthető a déli városrészben található vasútállomás. Ettől a hibától eltekintve a város közlekedése jónak mondható.
A város nagy részére az egymásra merőleges, négyzetrácsos úthálózat a jellemző, melyek a jelenlegi forgalom mellett is túlméretezettnek tűnnek. A főbb utak 2x3 sávos „sztrádák”, amik közepén gyakran még villamos is közlekedik. A főbb utakat alsóbbrendű kétsávos utcák kötik össze és osztják a várost nagyobb háztömbökre. A kisebb utcák is meglehetősen szélesek, a járda és az útpálya között általában zöldsáv húzódik fasorral és gyakran még a házak előtt is található kis előkert. Az utak többnyire aszfaltozottak, de a családiházas külvárosban gyakoriak a sáros földutak is. Találkoztam azért olyan utcákkal is, ahol csak gyalogszerrel vagy villamossal lehet közlekedni, mert a síneket a földútra fektették, azokat nem ágyazták be az útburkolatba, így mellettük autónak már nem maradt hely.
Főváros létére számomra a város nem mutat nagyvárosias jelleget, köszönhetően talán a széles utaknak és a nálunk inkább csak lakótelepeken alkalmazott szabadonálló beépítésnek. A lakóházak zöme (60%) 1930 és 1970 között téglából épült négyszintes társasház. Az újabb épületek között gyakori a 8 vagy akár 15 emeletes toronyház, esetleg sorház is. A házak a nagyobb háztömbök belsejét több kisebb terecskére bontják, ahol így kellemes, csendes lakókörnyezet jön létre.
Az épületekről nem mondható el, hogy különösebben érdekesek, vagy szépek lennének. Néhány régebbi, vagy igényesebb épület kivételével vakolatlanok. Homlokzatuk jobb esetben vörös agyag tégla, rosszabb esetben szürke mészhomok tégla. Tovább rontja a megjelenésüket, hogy az erkélyeket, a hideg időjárás, vagy a jobb helykihasználás miatt rendszerint beépítik, ami az épületeknek még egy kis buherált bódéváros beütést is ad.
További érdekesség még, hogy helyenként a nagy lakótelep házak tövében, néhol közöttük, fel-fel bukkan egy-egy régi hagyományos építésű rönkház, vagy akár egy egész ilyen házsor. Régen nyilván ilyenek alkották az egész várost, de vajon hogyan sikerült nekik foltokban túlélni a mindent elsöprő városrendezést?
Izsevszk a kopottas házai és a hatalmas forgalmas útja ellenére valahogy mégis olyan szerethető városnak tűnik. Talán pont a sok fának és zöldnek köszönhetően, melyek jótékonyan kitakarják szemünk elől a házak látványát. A parkocskák és az útmenti zöldfelületek egyébként, kevés kivételtől eltekintve, nem valami gondozottak, mondhatni inkább, hogy elhanyagoltak. A bokrok már vadon nőnek, tövüknél sok a szemét és helyenként a gaz is felüti a fejét. A hivatásos kertészek hiányát időnként önkéntes egyetemistákkal próbálják pótolni.
Természetesen vannak szép dolgok is azért Izsevszkben, néhány épület, park, melyek máshol is megállnák a helyüket a nagyvilágban. Minden esetre kíváncsi vagyok, hogy egy év múlva mi lesz a véleményem Izsevszkről, de egyelőre az ittlét minden pillanata érdekes, mert annyi mindenben különbözik az otthon megszokottól.
Izsevszkről további információk találhatók az általam is felhasznált weboldalakon, a város hivatalos honlapján: http://www.izh.ru és a Wikipedián:
