A Szent Mihály-székesegyház Izsevszk egyik fő látványossága, büszkesége és jelképe. A templomnak sok más oroszországi templomhoz hasonlóan elég hányatott sorsa volt. A jelenleg is látható épület, tulajdonképpen az eredeti tervek alapján újjáépített mása a korábban lerombolt templomnak.
A templom november elején.
Sziktivkarban két napot töltöttem október közepén egy kalandosra sikerült nyelvészeti konferencia keretein belül, melyre a feleségemet kísértem el.
A város a komi tagköztársaság fővárosa és régóta (XVI sz.) lakott település a Sziszola folyón zajló aktív halászatnak és kereskedelemnek köszönhetően. Lakosai száma jelenleg 235.000 fő körül van. A város a folyó kanyarulatát körülölelve, annak bal partján helyezkedik el. Mivel a terep erősen lejt a folyó irányába, az évszázadok során 6 teraszt alakítottak ki, melyek koncentrikusan követik a folyó vonalát. A város úthálózata is ehhez a teraszos beépítéshez alkalmazkodott, így az enyhén íves sugárutak a teraszok szélein húzódnak, míg a sugárutak lépcsőzetesen emelkednek a folyótól távolodva. Sziktivkar láthatóan sűrűbb beépítésű, mint Izsevszk, köszönhetően a régebbi múltnak, ezért kisebb mérete ellenére mégis városiasabbnak tűnt az én szememben.
Első posztomban szeretném bemutatni Izsevszk városát, ahol jelenleg élek, és amelyről az elkövetkező bejegyzések nagyrésze szólni fog.
A város Oroszország Urál környéki területén fekszik, Moszkvától kb. 1300 km-rel keletebbre, az Ural lábától még 400 km-rel nyugatabbra, Kazany és Perm között félúton. Izsevszk az Udmurt autonóm tagköztársaság fővárosa, gazdasági és kulturális központja. A várost 1760-ban Petr Ivanovics Suvalov alapította, mikor Elizabet cárnő engedélyével hozzáfogott a helyi vasmű felépítésének.
